Nem akármilyen tervezői feladat, amikor az épületet nem emberre, hanem zsiráfra, orrszarvúra vagy elefántra kell méretezni – a Kasza László kezdeményezésére hatvan évvel ezelőtt létrejött és aztán hamarosan országos szinten is turisztikai célponttá vált Veszprémi Állatkert mai lakói már nemcsak a szakszerű gondozásukkal, hanem a több díjat elnyert építészeti környezetükkel is teljesen meg lehetnek elégedve.
„A Kittenberger Kálmán Növény- és Vadaspark teljes pompájával várja a megnyitó ünnepséget. A gyönyörű völgy két oldalán díszőrséget állnak a fenyőfák. Az állatkert bejáratát képező erdélyi faragású kapufán két kecses szarvas köszönti a látogatókat. A [Kittenberger emlékére állított] kopjafán még rajt a lepel, apró úttörők állják türelmesen félkaréjba. Frissítő- és cukorkaárusok állják el az utat. A hegyoldal, ez a természetes tribün tele van nézőkkel. A vörös kavics szinte izzik az augusztusi hőségben” – számolt be a Középdunántúli Napló tudósítója a lap 1958. augusztus 2-i számában a veszprémi állatkert előző napon lezajlott megnyitójáról.
A kezdetek: Nagy Vince bácsi és a szovjet harcosok
A szocializmus – a fenti szövegből is érezhető – ellentmondásos és sokszor furcsa, szürreális világában ahhoz, hogy valami pozitív dolog szülessen, általában szükség volt egy olyan egyéniségre, aki ki mert lépni a megszabott keretek közül, és megvolt a kellő elszántsága egy általa elképzelt vízió megvalósításához, akár a rendszerben (ezekben az esetekben általában kivételesen a szaktudás révén) elfoglalt kisebb-nagyobb pozíciója vagy kapcsolatai felhasználásával. A veszprémi állatkert történetében ez az ember a szabadkai születésű, majd Budapestről Veszprémbe került Kasza László volt. Már ifjúkorában a Fővárosi Állatkert volt a legkedvesebb helye, ahol diákként, illetve frissdiplomásként gyakornoki munkát is vállalt. Sopronban szerzett okleveles mezőgazda képesítést, a II. világháború azonban megakasztotta a pályafutását.
Veszprémbe feleségével, Somogyi Mariannával fiatal házasokként egy ötvenes évekbeli kormányprogram keretében kerültek, amely a vidékre költöző értelmiségieknek lakást ígért. A sport területén, majd a járási Úttörő Szövetség titkáraként dolgozott. A gyermekkori álma, hogy ő is „állatkertes” legyen azonban nem hagyta nyugodni, 1957 novemberében javaslattétellel fordult dr. Ditrói Józsefhez, a Városi Tanács VB tanácselnökéhez, hogy Veszprémben hozzák létre az ország második állatkertjét. „Tanácselnök Elvtárs elfogadta és megbízott, keressek megfelelő helyet” – írta visszaemlékezéseiben. Több lehetséges helyszín is felmerült, végül a Fejes-völgyet jelölték ki a leendő állatkert területeként, amely ekkor teljesen elhanyagolt állapotban volt.
„A völgy oldalaiban utat kellett vágni és az egész területet be kellett keríteni. Igen komoly feladatnak minősült, mert erre a célra a Városi Tanács VB-nek semminemű anyagi fedezet nem állt rendelkezésre” – foglalta össze visszaemlékezéseiben Kasza László a nem túl reménykeltő kezdeti helyzetet. „Ekkor megkerestem Tóth Ferenc városi KISZ-titkárt, aki igen nagy lendülettel (…) állt rendelkezésemre és segített. Megmozgatta a város valamennyi KISZ-szervezetét.” A városi pártbizottság felkérte a vállalatvezetőket is, hogy támogassák a tervet, akik aztán tényleg „a legmesszebbmenőkig segítettek fuvarral, szerszámmal, munkaerővel. Tóth Ferenc KISZ-titkár felkereste a Komszomol-t. A Komszomol szintén vállalt társadalmi munkát az építésben, különböző földmegmunkáló gépekkel jöttek és rendezték a terepet.”
„Eközben különböző társadalmi szervekkel tárgyalásokat folytattam, állatházak felépítésére és a víz-, valamint villanyellátás ügyében.” A terület bekerítését, az állatházak és a bejárati fakapu elkészítését az Erdőgazdaságok vállalták. A terület kialakításával párhuzamosan az állatokat is beszerezték, sok közülük (többek között Maugli, az első farkas) a budapesti állatkertből érkezett, az első barnamedve pedig Ózdról. Az állatkert a komoly összefogásnak köszönhetően mindössze öt hónap alatt elkészült, és 1958 augusztusának elején már fogadhatta is az érdeklődőket.
És akkor még kicsit térjünk vissza a nyitó ünnepség helyenként komikusan szürreális képéhez: „A székek már-már megteltek, a pártszervezet, KISZ, tanács képviselőivel. Itt vannak a szovjet városparancsnokság küldöttei is. Begördülnek az autók, megérkeznek a budapesti vendégek, a kormány küldöttei, az ifjúsági szervezetek képviselői, Kittenberger Kálmán özvegye és a Budapesti Állatkert igazgatója. A Himnusz hangjaira vigyázzba merevedik a munkásőrség, a zászlók megremegnek, Kasza elvtárs, a Járási Úttörő Szövetség titkára megnyitja az ünnepséget, és átadja helyét Tóth Ferencnek, a városi KISZ szervezet titkárának. Tóth elvtárs köszönti a vendégeket, köszönetet mond annak a mintegy négyezer veszprémi dolgozónak, akiknek munkája nyomán létrejöhetett a vadaskert. Külön kiemeli a Veszprémi Köztisztasági Vállalatot, Sneider Jenő, Keresztes György elvtársakat, Nagy Vince bácsit és a jutasi, valamint a szabadi szovjet harcosokat.”
Nem tudhatjuk már pontosan, hogy a négyezer dolgozó vajon mennyire önszántából vagy kényszerből vett részt a „társadalmi munkában”, amelyre feltehetően a szabadidejüket áldozták. Az azonban biztos, hogy az ’56 utáni megtorlások bénult légkörében (Brusznyai Árpád klasszika-filológust, a veszprémi Lovassy Gimnázium tanárát, a megyei Forradalmi Tanács elnökét 1957 áprilisában tartóztatták le, október 19-én életfogytiglanra ítélték, majd Pap János, a párt megyei első titkára súlyosbítást kérő levele hatására 34 éves korában – egy három éves kislány édesapjaként – 1958. január 9-én kivégezték) a „messziről jött” Kasza László friss kezdeményezésével egy pozitív cél érdekében tudta megmozdítani a veszprémieket és a város arculatát hosszútávon is meghatározó értéket teremtett.
60 év legnagyobb nevezetessége: Böbe, a vízügyi mérnök majma
Az állatkert Kittenberger Kálmán Úttörő Növény- és Vadasparkként indult, minden bizonnyal Kasza úttörőszövetségi pozíciójából adódóan, majd volt a fenntartója a Hazafias Népfront (ahol Kasza később szintén dolgozott, német és francia nyelvtudása révén a nemzetközi kapcsolatokat intézte), a Városi Tanács és az Erdőgazdaság is. 1960-tól egyértelműen a város intézménye lett, Répási László igazgatása alatt, majd 1963-ban Kasza Lászlót nevezték ki igazgatónak, aki aztán húsz éven át vezette az állatkertet, minimális anyagi lehetőségekből nemzetközi szinten is elismert szakmai színvonalat kihozva. Az állatkert az egész országban ismert turisztikai célponttá vált, és nem utolsósorban érdekes programlehetőséggé a balatoni nyaralások borult, hűvös napjaira.
(Szolnok Megyei Néplap, 1962. 09. 05.)
Az állatkert kezdetben hazai fajokat mutatott be, majd egyre több egzotikus állat érkezett Veszprémbe. A leghíresebb közülük Böbe majom volt, aki egy Guineában dolgozó magyar vízügyi mérnökön, Rózsavölgyi Imrén keresztül került az állatkertbe. Rózsavölgyi egy vadászatra kapott kollégáival együtt meghívást, ahová ő csak a fényképezőgépét vitte magával. Az egyik vadász golyója egy nőstény csimpánzt terített le, akinek a nyakában a kölyke is ott kapaszkodott. „Kicsinye sikoltozva rázta anyját, költögette, szeméből könnyek peregtek. Nagyon megható volt a kis majom kétségbeesése, szóltam hát a fővadásznak: adják nekem a kis majmot, haza akarom vinni. Természetesen odaadták. Amikor közelebb mentem, riadtan nézett rám könnyes szemeivel, de nem szaladt el, hanem odabújt anyja mellére. Elkezdtem simogatni, beszéltem hozzá, de legalább húsz percig tartott, míg le tudtam venni halott anyjáról” – emlékezett vissza az esetre Rózsavölgyi.
Böbe nagyon intelligens csimpánznak bizonyult, gazdájához ragaszkodott és minden tevékenységét utánozta. Ekkor a budapesti állatkertnek is csak egyetlen majma volt, így Böbe országos szinten is kifejezetten nagy különlegességnek számított. Majomház még nem volt, a csimpánz kezdetben az irodaépületben lakott. Bécsből hozattak neki banánt és narancsot, reggelire párizsis szendvicset evett, ebédre levest kanalazott. Festett, gyurmázott, agyagozott, megtanították tüzet rakni, kávét főzni, szörpöt készíteni, ablakot törölgetni, szeretett autózni és motorozni – persze csak utasként.
„Férjhez adták” Böbét, a veszprémi állatkert híres csimpánz-hajadonát. Az utóbbi években már attól tartottak, hogy Böbe — több nagysikerű ismeretterjesztő film sztárja — határainkon is túljutott híre ellenére „pártában marad”. Végülis sikerült megfelelő párt találni számára. A vőlegény — a két éves Samu — természetes környezetben nőtt fel, Afrikából szállították egy hollandiai állattelepre! Onnan érkezett csütörtökön a KLM légitársaság gépén Budapestre, majd gépkocsival Veszprémbe. A „jegyeseket” pénteken mutatták be egymásnak. Az állatkert munkatársai bíznak abban, hogy körkülönbségük — Böbe hat éves — nem lesz akadálya a sikeres házasságnak.
(Dolgozók Lapja, 1968. 08. 03.)
A legújabb fejlesztések: Orrszarvú-, Afrika- és Elefánt-ház, Madárröpde és Dínó Park
A városközponttól sem túl messze lévő Fejes-völgy gyönyörű természeti környezete kivételes fekvést biztosít a veszprémi állatkertnek, amely azonban az építészeti színvonalát tekintve kezdetben messze elmaradt a budapestitől. A legutóbbi évek fejlesztései ebből a szempontból hatalmas előrelépést jelentettek, mára elmondhatjuk, hogy nemcsak a szakmai munka, hanem a különböző építmények is európai mércével mérhetők.
2001-ben az állatkert közhasznú társasággá alakult, ami a korábbinál jobb finanszírozási és pályázati lehetőségeket nyitott meg. Új kifutók készültek, felépült a Flamingó-ház. Az állatkert már korábban elkezdett a Gulya-domb irányába terjeszkedni különböző kiegészítő, például állatsimogató vagy az őshonos magyar fajtákat bemutató részeivel, az elmúlt években pedig ez a terület a fejlesztések egyik fő terepévé vált a Csimpánz-világgal, az Elefánt-parkkal, az Orrszarvú-házzal, az Afrika-házzal és az egy hektár nagyságú Afrika-szavannával, ahol jó idő esetén a zsiráfok, zebrák és orrszarvúk együtt láthatóak. A Gulya-dombon mindezek mellett egy új bejárat is létesült. 2015-ben adták át a borjúfókák és a pingvinek medencés bemutatóhelyét, valamint a Madárröpdét, amelyen átvezető ösvényeken testközelből ismerkedhetünk meg a különleges madárfajokkal. A következő évben megnyílt Magyarország legnagyobb földtörténeti kiállítása és a dinoszaurusz park közel 50 életnagyságú szoborral, tavaly a szarvasok kaptak új kifutót. Az új létesítmények túlnyomó részét Gaschler Gábor és csapata tervezte (Gaschler Építésziroda).
Az Elefánt-ház 2015-ben elnyerte a Média Építészeti Díja Energiahatékonysági Különdíját (az Austrotherm felajánlásából), a Madárröpde pedig 2016-ban Tierney Clark-díjat kapott. Az Institution of Civil Engineers (ICE, Nagy-Britannia), a Magyar Mérnöki Kamara és a Magyar Tanácsadó Mérnökök és Építészek Szövetségének rangos elismerését minden évben a tervezés, előkészítés, lebonyolítás és megvalósítás során legjobbnak bizonyuló építőmérnöki alkotásnak ítélik oda.
A 60 éves évfordulót még újabb fejlesztésekkel ünnepli az állatkert: az új operatív központban karantén, állatorvosi klinika, takarmánykonyha, a munkatársak számára pedig tusolók, öltözők, ebédlő kap helyet. Új oroszlánkifutó, játszótér az Afrika-szavannán és a Fejes-völgyi terület rekonstrukciója is emeli a születésnap fényét.
Forrás:
Vitkóczi Éva: Kasza László és a veszprémi állatkert mítosza
Cseh Zoltán: „Állatkertes” akart lenni – Interjú Kasza Katalinnal
Szikra Ágnes: Böbe majom legendája
